A diabolo

A diaboló egy zsonglőr eszköz, eredete a 4000 évvel ezelőtti Kínára

nyúlik vissza. A krónika szerint maga Napóleon is diabolózott. Ilyen

történelmi pályafutás után mára egy tökéletesített, műanyagból és

fémből készült változattal találkozhatsz a cirkuszi porondon, a

zsonglőriskolában, a parkban vagy a strandon.  

A diabolóban nincs mozgóalkatrész: a színes gumiharangok, a kúpok,

és középen a tengely egy csavarral jól össze vannak húzva. A diaboló

játék közben gyorsan forog, így a pörgettyűhatás miatt nem billen le a

kötélről. A tengely a zsinegen csúszik, súrlódik, ezért időnként hajtani

kell - illetve a trükkök egy része gyorsítja a diabolót. Ezért előnyős, ha

acélból van a tengely, mert az acél tükörfényesre kopik, így a diaboló

kevésbé fékeződik. A sebesség megtartásához másik fontos tényező a

méret és a súly. A diaboloklubosok leggyakrabban a tizenhárom

centiméter átmérőjű, háromszáz grammos változatot használják.

Ennek már közepes sebességnél is jó az iránytartása, és nem lassul le

túl hamar.

Diabolózsinórnak elég sokminden megfelel. Legfőbb kritérium a kötéllel

szemben, hogy kis átmérőjű legyen (<2mm). A klub által használt

zsinórok között két lényegi eltérés van, mégpedig, hogy a gyári

diabolókötél és az 1mm-es lavinazsinór merevebb, míg a reluxazsinór

és a 2mm-es hegymászózsinór rugalmasabb. Ez utóbbit mi nem is

használjuk. Guirinek például reluxazsinór van a pálcájába fűzve, Care

és Toti pedig csakis a gyári diabolókötélre esküszik, illetve Totinak

mindegy.

Egy szó mint száz előnyös a körszövött kivitel, mert a külső

szőtt 'harisnya' miatt könnyen csúszik a zsineg önmagán. A képen

fölülről lefelé láthatunk sodrott, fonott, és körszövött madzagot.

A sokféle kötél közös tulajdonsága, hogy idővel elszakadnak. Erről szól

szakadó rovatunk.

A kényelmes kötélhossz megtalálása fontos momentum és nem is olyan

könnyű, mint azt elsőre gondolnánk. A klub tagjai különböző

hosszúságú kötelet használnak. Itt osztjuk meg, hogy mi hogyan

mérjük ki köteleink hosszát.