1. RÉSZ

Kouta: Mond csak…

Yuka:  Mi az?

Kouta: Hány szoba van?

Yuka:  Ha jól emlékszem, akkor 10.

Kouta: És azt mind nekem egyedül kell takarítanom?

Yuka:  És a kertet is.

Kouta: Teahát minden munkát rám hagysz?

Yuka:  Hmmmm, igen. Csak nem akarom, hogy unatkozzál.

Kouta: Mindig csak azt mondja, hogy „nyu”. Biztos valami j dolgot jelenthet, nem?

Yuka: Ezt nem szabad! Máskor menj a WC-be, ha pisilni kell.

Kouta: Mi? Hát már az alsóneműmet is ráadtad?

Yuka: Talán… Talán azért csinálta, mert látta, hogy milyen szomorú vagy. Azt hitte, hogy a kagyló valami rossz dolog. Bármikor eszedbe jut Kanae-chan, mindig szomoró leszel. Nem gondolod, hogy ezzel Kanae-chant is elszomorítod?

Előzetes: Az üldöző és az üldözött. Felcserélni és felcserélve lenni. Megszállott viselkedés. Ez egy áldás, hiszen tiszta.

2. RÉSZ

Sato: Hogy kapjuk el, ha még azt sem tudjuk, hogy az ellenség mivel védi magát?

Bando: Végezni vele azt jelenti, hogy egy fegyvert dugok a pofádba és végignézem, ahogy a fejed szétloccsan.

Sato: Lehet hogy tévedünk, és ő csak egy külföldi.

Kouta:      Nos, akkor öltözz át.

Nyu/Lucy: Nyu?

Kouta:      Reménytelen… Nekem kell átöltöztetni téged.

Előzetes: Most már késő sajnálkozni rajta, lehetetlen megváltoztatni. A múltja bizonytalan. A világon mindig ez történik, ha a belső káosz megoldódik és sosincs visszaút.